Olasz Anna

Hogyan kezdtél el sportolni?

Apukám síoktató és testnevelő tanár, anyukám is világ életében sportolt, így evidens volt, hogy nekem is lételemem lesz a mozgás. 2 éves korom óta síelek, ez az én szerelem-sportom. Szerettem volna ezt a sportágat versenyszerűen űzni, sokat gondolkodott rajta a család, hogy kiköltözzünk Ausztriába vagy Németországba, végül itthon maradtunk. Olyan oviba jártam, ahol kötelező volt az úszás (akkor még Szegeden egyedülálló módon) és már akkor is nagyon szerettem. Óvoda után apukám beiratott a Szegedi Úszó Egyletbe (pont a 7. születésnapomon, amikor az első osztályt kezdtem), hogy addig is ússzak, amíg ki nem találom, hogy milyen más sportágat szeretnék csinálni. Végül ott ragadtam.

Van sportolói példaképed, és ha igen, miért pont ő?

Őszintén szólva sosem volt olyan sportoló példaképem, mint sokaknak Egerszegi Krisztina vagy Cseh László, de természetesen olyan van, akikre felnézek és nagyra becsülöm őket és mindent amit elértek. Ha egy ilyet kellene kiemeljek, akkor Thomas Lurzot mondanám, aki német hosszútávúszó volt és az olimpián kívül minden megnyert többször is. Volt szerencsém őt edzdeni és versenyezni látni. Az ő munkamorálja és versenystílusa nagyon közel áll hozzám.

Legkedvesebb versenyed?

A két verseny, amire a legtöbbet gondolok, az a 2021-es hazai rendezésű EB és az Olimpia. Szerintem nem is igényel magyarázatot, hogy miért áll ez a kettő a legközelebb a szívemhez. Életem legjobb eredményeit értem el és ami talán még ennél is fontosabb, hogy ezeken a versenyeken élveztem az úszást leginkább.

Kedvenc mottód/idézeted?

To be good is not enough, when you dream of being great.