Hogyan kezdtél el sportolni?
Egyik történelem óra elején kilencedikben a tanár, későbbi edzőm, Szucsák Mátyás, behozott egy lézer puskát és megkérdezte az osztályt, hogy ki szeretné-e próbálni bárki. A lelkes jelentkezők között voltam. Eleinte a társaság miatt maradtam edzéseken majd hamarosan kiderült, hogy tehetségem is van hozzá, és mire feleszméltem már a válogatott tagja voltam.
Van sportolói példaképed, és ha igen, miért pont ő?
Nincs konkrét ember, akit ki tudok választani mint kedvenc, de minden kitartó és eltökélt sportolóra felnézek, legyen az profi vagy csak hobbi sportoló. A lényeg, hogy aki odaadással és alázattal viseltetik a sport iránt és még az ezen kívüli magánéletét is egyensúlyban tartja, az példaképpé válik számomra amint megismerem.
Legkedvesebb versenyed?
Az Egyetemi Világjátékok nagyon mély nyomot hagyott bennem, egyszerűen a szervezés, a pálya, a hangulat, a többi sportoló és az emberek akiket kint megismertünk mind fantasztikusak voltak.
Kedvenc mottód/idézeted?
“Mindig lehetetlennek tűnik amíg valaki meg nem csinálja” Nelson Mandelától, és ez lövészetből különösen igaz lehet. Mindig van egy elméleti maximum ami matematikailag kijöhet, mindig van egy maximum szórás amit a lőszer és a puska együttesen tud, és emberként csak ezt érhetjük el, de még ez a maximum is messze van a jelenlegi világcsúcstól, amit idén döntöttek meg. Pár éve még mondogattuk, hogy lehetetlen 636-ot lőni, és mégis meglőtték. Edzőm viccből azt mondta, amikor kijött a hír, hogy elfelejtettek szólni neki, hogy lehetetlen, szóval megcsinálta.