’Sport vagy tanulás? Nem tudnám az egyikért feláldozni a másikat’

Tavaly indult interjúsorozatunkban többek között sport és tanulás kapcsolatáról, kitartásról és a jövőbeli célokról kérdezzük ösztöndíjasainkat. Idei első interjúalanyunk Gulyás Michelle, aki 2021-ben még junior versenyzőként robbant be a felnőtt öttusázók közé, majd 2022-ben a világ legjobb öttusázójának választották, jelenleg pedig a világranglista első helyén áll. Egyetemi tanulmányai megkezdése óta ösztöndíjasunk, és idén az államvizsga mellett a párizsi olimpiára készül.

A 2022-es év számodra sok sikert hozott: világbajnoki ezüstérem, Európa-bajnoki harmadik helyezés, a világ legjobb női öttusázójának választott a Nemzetközi Öttusa Szövetség, a világranglista első helyén végeztél. Milyen érzés tudni, hogy sokakat motivál a kitartásod, tehetséged, helytállásod?

Amikor elkezdtem öttusázni, mindig én voltam a kicsi és mindig én néztem fel a nagyokra. Ők akkoriban annyi idősek voltak, mint én most, de egyszerűen annyira gyorsan eltelt az idő, hogy észre sem vettem, hogy most már mi vagyunk a nagyok, akikre a kicsik felnéznek. Nagy megtiszteltetés és felelősség is, hogy vannak olyan fiatalok, akiknek motivációt jelentek. Ha írnak nekem egyetemmel vagy sporttal kapcsolatban, akkor mindig szívesen és örömmel válaszolok, mert engem is motivál, hogy másnak motiváció lehet az, hogy eredményes vagyok mindkét területen.

Január elején osztották ki Az Év Sportolója Díjat az Operában. Te is az Év női sportolója díj esélyesei között voltál. Örültél a jelölésnek?

Igen, a jelölés mindig nagy öröm és megtiszteltetés, mert általában a saját sportágában szokták díjazni a sportolókat, nem pedig az összes sportolót összevetve. Viszonylag kis körben ismert az öttusa, így külön elismerés volt ez számomra, és szerintem a sportág számára is, hogy öttusázó is volt a jelöltek között.    

A gálán ragyogtál. A hétköznapokban milyen gyakran nyílik arra lehetőséged, hogy ne csak a keményen dolgozó, sportoló éned mutathasd meg?

Szokott alkalmam nyílni rá, mert hétvégenként, amikor nincs annyi tanulnivalóm vagy közelgő versenyek, akkor igyekszem olyan programot szervezni a barátaimmal, ahol nem csak sportruhát kell felvennem. Persze sokkal kevesebbet bulizok, mint egy átlagos egyetemista, de azért a versenyek után általában van idő kicsit kiengedni egy-egy este erejéig.

Mióta vagy a BOM ösztöndíjasa? Mit ad neked a BOM ösztöndíjprogram lehetősége?

2019 óta, amióta egyetemre járok, BOM-ösztöndíjas vagyok. És nemcsak az anyagi támogatás fontos, amit rendelkezésre bocsátanak, hanem az, hogy egy olyan kiválasztott közösségben lehetek, ahova igazán sikeres sportolókat választanak be. Nagyon kevés embernek van lehetősége arra, hogy BOM-ösztöndíjas legyen, és szerintem az egy külön presztízs.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatója vagy. Milyen szakon tanulsz és mikor fogsz végezni?

A Rendészettudományi Karon vagyok végzős. Az öttusa hagyományosan egy katonai sportág, és emiatt a katonasággal a mai napig szorosan összekapcsolódik. Viszont amikor a jelentkezéskor megnéztem a Közszolgálati Egyetem honlapját, akkor láttam, hogy van rendvédelmi tagozat is, úgy éreztem, a rendőrség sokkal jobban felkelti az érdeklődésemet.  Idén májusban végzek, közeledik a tavaszi államvizsga. Ezt követően a rendőrség állományában fogok dolgozni.

Hogyan tudod összeegyeztetni az élsportot a tanulással? 

Vannak nehezebb napok, főleg a ZH-időszakok és a vizsgaidőszakok alatt. Mivel nappali tagozatos vagyok, ezért korán reggel edzek, még az egyetemi órák előtt, illetve azok után. Elég hosszúra nyúlnak a napjaim. Szerencsére van egy koordináló edzőm, aki az órarendemhez igazítja az edzéseimet. Nagy rugalmasságot kíván az edzők részéről, mert hozzám kell alkalmazkodniuk, de nagyon támogató az egyetemem is. A Ludovikának kampusz jellegű a kialakítása: van uszoda, lovarda, futópálya is, és a legtöbb létesítményt igénybe is veszem.  Ez azért szerencsés, mert így az utazási időt megspórolom.

Mi az, ami a nehéz napokon erőt és motivációt ad neked a sport és a tanulás területén? 

Gyakran elgondolkozom, hogy miért választom mindig tudatosan a nehezebb utat. Aztán mindig rájövök, hogy nem tudnám az egyikért feláldozni a másikat. Ilyenkor kitartok, arra gondolva, hogy csak pár hét vagy pár nap, és könnyebb lesz.

Egyébként annak ellenére, hogy a sport mellett tanulok, úgy gondolom, hogy ugyanolyan jól meg tudom oldani a feladataimat, mint más egyetemista. Hétköznap kollégiumban lakom, így később kell kelnem, mert csak átsétálok az uszodába reggelente. Amikor látom, hogy a barátaim, akikkel együtt lakom, tanulnak, akkor én is könnyebben hozzáfogok. Amikor látom, hogy ők is szenvednek, akkor erőt ad, hogy nem csak nekem olyan nehéz. Nem kötelező a kollégium, de olyan jó barátságot kötöttem az első évben a többiekkel, hogy másodévtől, budapestiként is kollégista maradtam. Ez megkönnyíti a logisztikát, hétvégenként pedig mindig hazamegyek.

Mit tanácsolnál azoknak, akik gondolkoznak a BOM ösztöndíjra való jelentkezésen? 

Ha látsz magad előtt példákat, mint például a BOM-ösztöndíjasok, az téged is motiválni fog. Ha mások is meg tudják oldani, akkor miért ne tudnád te is?

Engem meglep, hogy ennyire sok sportolónak fontos a tanulás a sport mellett. A BOM-ban élsportolók vannak, mégis meg tudják oldani a felkészülést. Szerintem nagyon fontos, hogy ne áldozzuk fel az egyiket a másikért, hanem összhangban tudjuk tartani.

Hogyan viszonyulsz a sikerhez? 

Örülök az eredményeimnek, de minden évben új szezon indul, új kihívásokkal, így mindig igyekszem azokra figyelni. Emellett pedig nagy baráti köröm van, sok időt töltök velük, ugyanolyan ember vagyok, mint ők, akár sportolnak vagy tanulnak, akár nem. Szóval ugyanolyan vagyok, mint a sikerek előtt.

Elégedett vagy a 2022-es szezonnal? 

Szerintem nem lehetnék nem elégedett. Persze mindig lehet még jobbra törekedni: számomra most természetesen a 2024-es párizsi olimpia a cél, úgyhogy inkább a következő évek állnak előttem kihívásként, a kvótaszerzés és az újabb versenyek. Mindezek mellett idén igazán nehéz lesz az államvizsgával összehangolni a sportot meg a tanulást. De igyekszem összehozni valahogy, hogy mindkettőt sikeresen abszolváljam.

Milyen érzések vannak benned az olimpiai játékokkal kapcsolatban? 

Izgatottság és nagy öröm van bennem, azért, mert Európában van az olimpia. Így, ha kijutok, akkor a családom meg a barátaim is el tudnak jönni szurkolni. Mindig sokkal jobban szeretek úgy versenyezni, hogy ha van „egy kis hazai” is a közönségben.

Emellett persze nagyon nagy motiváltság és szomorúság is van bennem, mert ez az utolsó olyan olimpia, ahol az öttusa számok között szerepel a lovaglás is.  Emiatt mindenképpen óriási verseny várható, mert minden eddiginél jobban ki akar jutni mindenki. Hiszen már nincs olyan, hogy majd 2028-ban megcsináljuk, mert ezután már nem lesz több verseny a hagyományos öttusa mintájára. Ha egyáltalán az olimpiai sportágak között marad az öttusa, ami szintén bizonytalan, de mindenképpen meg szeretnék próbálkozni az akadályversennyel is. Meglátjuk, hogy megy nekem ez az új sportág, bár kiskoromban a 6 év szertorna biztosan jó alapokat adott, emiatt talán nem lesz olyan nehéz, és aztán meghozom a döntést, hogyan legyen tovább.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb eddigi pályafutásod során? 

Fordulópontot hozott az életemben 2021-ben a világbajnoki harmadik helyem. Ez volt az első olyan versenyem, ahol junior korú versenyzőként be tudtam robbanni a felnőttek közé. Egyúttal kvótát szereztem vele a 2024-es olimpiára is, úgyhogy ez sorsfordító meglepetés volt. Úgy érzem, hogy azóta sikerült tovább fejlődnöm és stabilan jól teljesíteni, amit a tavalyi versenyszezon is igazolni látszik.

Mivel töltöd a legszívesebben a szabadidődet, mi az, ami a legjobban feltölt téged? 

Szoktam indulni jótékonysági futásokon, így azzal, hogy sportolok, nem csak magamnak teszek jót, hanem a körülöttem élő embereknek is. Mindig közel állt a szívemhez, hogy tegyek valamit másokért, a társadalomért.   

A legtöbb szabadidőmet egyébként a barátaimmal töltöm, sokat szoktunk utazni, társasjátékozni, és szeretek hétvégente brunch-olni járni. A gimis baráti körömmel rendszeresen vacsoracsatákat tartunk. Minden hónapban más vállalja be a főzést, a témakör adott, lehet például Görögország, Olaszország vagy konkrét színek is akár. Egyvalaki készít ételt nyolc főre, utána pedig társasozunk.

Nagyon szeretek kirándulni, Magyarországon is, de ha külföldre utazom, az mindig nagyon feltölt. Hangulatfüggő, hogy aktívan pihenek-e a barátaimmal vagy kulturális kirándulásra megyünk-e inkább. Ha Bécs, akkor kultúra, ha a hegyek az úti cél, akkor túrázunk vagy síelünk.

Fotók: uimpworld.org, Búza Virág, Búza Virág