Magyar olimpia 4600 milliárd forintból?

Hírszerző
Kósa András
2006. november 21.

Rengeteg olyan fejlesztést generálna egy sikeres magyar olimpiai pályázat Magyarországnak, amelyre a játékoktól függetlenül is szükségünk van – mondja a Hírszerzőnek adott interjújában a Budapesti Olimpiai Mozgalom (BOM) főtitkára. Baranyai Ákos szerint bármennyire is szeretné valaki, hogy Budapest házigazda legyen, a végső döntésnél, a magyar pályázat beadását illetően a gazdasági racionalitást kell figyelembe venni.
 
Mibe fog ez nekünk kerülni?
 
Ön szerint mekkora esélyünk van arra, hogy 2016-ban vagy 2020-ban megkapjuk a rendezés jogát? A vendéglátó országok általában kontinens szerint rotálnak, és 2012-ben Londonban lesz az olimpia.
 
Kimondva nem létezik ilyen rotációs elv, csak a benyújtott pályázatok színvonala számít. De kétségtelen, hogy a NOB-tagok döntését az is befolyásolja emellett, hogy lehetőleg a világ minél több részén rendezzenek játékokat. 2016-ban valóban nagyon kicsi az esély (szerintem 1-2 százalék), hogy Európába „hozzák” az olimpiát, de természetesen előfordulhat még ez is, ha a többiek közepes minőségű pályamunkát nyújtanak be. 
 
Akkor érdemes egyáltalán pályázni a „biztos” vereség tudatában 2016-ra? 
 
Le kellene számolnunk egy illúzióval: nevezetesen azzal, hogy a világon még mindig széles körben elismert „sportnemzet” vagyunk. Természetesen nagyon szép hagyományaink vannak, de ettől függetlenül Budapestet nem ismerik annyira, amennyire egy ilyen pályázat sikeréhez szükséges. 2016-ban azért is pályáznunk kell, hogy megmutassuk magunkat a világnak, a döntéshozóknak. Ennek érdekében egy eredménytelen pályázatot is vállalni kell, de vannak más szempontok is. 
 
Egy ország nem szokta például elsőre megkapni a rendezés jogát. Sőt, vannak városok, korábban például Detroit vagy most Isztambul, amelyek már hosszú ideje pályáznak eredménytelenül, mégis újra megpróbálják. A 2016-os pályázat kérdése ennek ellenére nyitott, arról természetesen nem a BOM, hanem a magyar kormány, illetve Budapest vezetése dönt majd.
 
Képaláírás: "Kerüljük el a rossz példákat, mint például az uszó Eb létesítményei" (Fotó: Hírszerző, Járdány Bence)

A megvalósíthatósági tanulmány szerint a második Nemzeti Fejlesztési Tervvel is számolnak a szükséges beruházások kivitelezésében. A két dolog mennyire egyeztethető össze? 
 
Ha 2016-ra pályázni akarunk, legkésőbb 2009-ben el kell kezdeni a felkészülést. Így a második Nemzeti Fejlesztési Terv beruházásaiban figyelembe kellene venni, hogy ezek közül melyek szolgálhatják egy későbbi olimpia-rendezés érdekeit is. Például a nyári úszó Európa-bajnokság idén felépített létesítményei a Margit-szigeten biztosan nem lesznek használhatóak olimpiai célra. A következő években az ilyen példákat el kellene kerülni. 
 
A 2002-ben készült megvalósíthatósági tanulmány aktualizálását – az önök közleményéből idézek – többek között a forint árfolyamának változása is indokolta. Ha négy év alatt ennyit változott a helyzet, nem merészség most a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében 2020-ig tervezni? 
 
Tizennégy év persze hosszú idő, de a bizonytalansági tényezők minden nagyobb beruházás estében fennállnak. A jövőt senki nem látja teljes mélységében, de prognosztizálni azért lehet folyamatokat. A BOM-részéről véleményem szerint egyszerre létezik egy idealisztikus hit és egy professzionális megközelítés. A tagok nagyon szeretnék, ha Magyarországon a belátható időn belül olimpia lenne – egyébként a Szonda Ipsos felmérése szerint a lakosság 76 százaléka is támogatja az ügyet. Ez a hit ugyanakkor racionális megközelítéssel párosul, hiszen gazdasági döntéseket csak így lehet meghozni. 
 
Az ország mostani helyzetét természetesen ki lehet vetíteni a jövőbe, de csak mértékkel. Azt kell mérlegelni, tíz év múlva várhatóan mi lesz Magyarországon. Ha egy gyárat alapítok, akkor sem elsősorban azt nézem, hogy a majdan gyártandó terméknek éppen most milyen a piaca, hanem hogy amikor termőre fordul a beruházásom, akkor milyen lesz. 
 
Kis országok kontra megapoliszok?
 
A mostani számítások szerint mennyi pénzből rendezhetnénk olimpiát?
 
Egyelőre még a 2002-es tanulmány adatai állnak a rendelkezésünkre, így ez alapján tudok válaszolni a kérdésre. Eszerint összesen 4600 milliárd forint kell mindennel együtt a játékokhoz. Ez persze óriási pénz, de az összeg nagy része olyan beruházásokra menne, amelyeket egyébként is meg kellene valósítanunk, egyszerűen a jobb élethez. Például az út- és vasútfejlesztéseket. Közvetlenül a játékokra a tanulmány szerint 400 milliárd forintot kellene költenünk. Ez a szervező bizottság költségvetése, mondjuk úgy, hogy ez az olimpia rezsiköltsége. 
 
Ez még így is nagyon nagy pénz.
 
Valóban, de a felét kapásból előteremthetjük, ha megkapjuk a rendezést; a tévéközvetítések jogdíjából, a NOB úgynevezett top szponzorainak, valamint a kisebb és helyi támogatóknak a hozzájárulásaiból; kisebbik részét később a belépőjegyekből és az olimpiához kapcsolódó ajándéktárgyak eladásából. A tanulmányt éppen azért kell aktualizálni, hogy lássuk, mekkora is lenne az a pénz, melyet a szervező bizottság költségvetésén túl az infrastruktúra fejlesztésére nekünk kell kifizetni.

Képaláírás: "Racionális döntést kell végül hozni" (Fotó: Hírszerző, Járdány Bence)

Még az egyébként sikeres játékok után is gondot szokott okozni a létesítmények utóhasznosítása. Erre milyen terveik vannak? 
 
Valóban, ebből komoly gondok adódtak például Athénben is. Sok létesítményük üresen áll, nemhogy pénzt nem hoz, de még a biztonsági cégeket is fizetni kell az őrzésükért. A játékokhoz számításaink szerint nagyjából három tucat új sportlétesítményt kell felépíteni Budapesten. 
 
Ezenkívül szükség van természetesen magára a 15-17 ezer sportolónak szállást adó olimpiai falura, és egy majdnem hasonló kapacitású média falura is az újságíróknak. Ezt a kettőt később nyugodtan lehetne lakás-, vagy kollégiumi célokra hasznosítani. Négy-öt sportcsarnokot könnyen szétbontható elemekből is meg lehetne építeni, ezeket a játékok után más városok kapnák meg. Néhány létesítmény pedig ideiglenes jelleggel épülne meg. 
 
Kikkel számolnak vetélytársként 2020-ban? 
 
A nemzetközi sportdiplomáciában két paradigma kezd kibontakozni a rendezést illetően, számunkra meghatározó lesz, hogy melyik kerekedik végül felül. Megfigyelhető egyrészt, hogy az olimpiát már vendégül látott városok újra pályáznak, és – mint ezt London példája is mutatja – nyernek is. Eddig 21 városban volt olimpia, jellemzően tízmilliós megapoliszokban. Ezek a városok szeretnék „saját körben” tartani a rendezést, mondván, egy kisebb ország kisebb városa nem alkalmas helyszín. 
 
Másrészt egyre többen gondolják úgy, hogy ha az olimpiai eszme egyetemes, a játékok rendezése is legyen az. Reméljük, utóbbi szemlélet kerekedik felül. Az biztos, hogy 2020-ban sok európai város ringbe száll majd. Látható, hogy a térség is megélénkült, Prága biztosan pályázik, és lehet, hogy Varsó is megpróbálja. A Berlin és Moszkva közötti közép-európai térségben még soha nem rendeztek olimpiát. Bízzunk benne, hogy amikor pályázunk, a beadott munka megalapozott lesz, és a magyar sport hagyományai is számítanak majd.